Sokan kérdezik tőlem, hogy miért jó, mi haszna van az önismeretnek. Azt is gyakran hallom, hogy „de hát én ismerem magam”.
Mindez valahol teljesen érthető kérdés és felvetés. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy a tudatunk csak egy kis része tudatos a hétköznapi éberség, a „normál” tudat állapot során és a tudattartalmak nagy része tudattalan. Ettől ezek a tartalmak még működnek és hatnak az életünkre, csak épp nem vesszük észre. Legfeljebb annyit érzékelünk, hogy az élet egyes területein nehezen birkózunk meg helyzetekkel, vagy éppen rendszeresen visszatérnek problémák, vagy akár furcsán reagálunk bizonyos szituációkban, amit magunk sem értünk, s akár rendszeres furcsa, s bizarr gondolataink támadhatnak, sőt intenzív, visszatérő álmok jelentkeznek. Mindez azt jelzi, hogy tudattalanunkban történik valami.

Képzeld el, hogy a tudattalan egy óriási láthatatlan hátizsák a hátadon, amiben nagy kövek is vannak. A terhét megszoktad, hisz egész életedben ezzel voltál, így fel sem tűnik, hogy mennyi energiát vesz el nap, mint nap, hogy cipeld. Az önismereti út során lehetőséged van a nehéz tudattartalmaktól – a nagy kövektől – megszabadulni. Ahogy egy követ leteszel, máris érezhető, hogy mennyivel könnyebb így létezni. Hirtelen több energiád lesz magadra, a családodra, a munkádra, egyszerűen az életre.
Lehet, hogy vannak fontos kövek, amiket szívesen cipelsz, még szükséged van rá. S az a szép benne, hogy ez is rendben van. A cél az, hogy a már Téged nem szolgáló, „felesleges” tartalmakat átdolgozzuk.

Tehát az önismeret egy olyan út, ahol megtanuljuk kisebb-nagyobb köveinket szépen elengedni, hogy könnyebb, boldogabb életet élhessünk. Ez hangzik ahogy hangzik - s azt gondolom, hogy mindenki a saját bőrén megtapasztalva szerezhet csak erről bizonyosságot.